Rodiczky Jenő (1844-1915): Növénytermesztési, állattenyésztési szakíró, oktató, az óvári Nagy Tanári Kar egyike. Később a Kassai Gazdasági Tanintézet igazgatója. Létrehozta az Európában is egyedülálló Gyapjúminősítő Intézetet, kidolgozta a gyapjú értékének objektív megítélési módszerét.

Cselkó István (1847-1930): A Keszthelyi Georgikonban tanult, majd külföldön szerzett szakmai tapasztalatot. Később az óvári Nagy Tanári Kar tagjaként az állatbonc- és élettan, az általános állattenyésztés, a takarmányozástan, a lótenyésztés, a szarvasmarha-tenyésztés, a tejgazdaságtan és az állatgyógyászat oktatója.

Ujhelyi Imre (1866-1923): Az Óvári Gazdasági Akadémián, majd az Állatorvosi Főiskolán szerzett oklevelet. Az állatgyógyászat és az állattenyésztés oktatója, a Magyaróvári Tejkísérleti Állomás alapítója, igazgatója, a Magyaróvári Szarvasmarha-tenyésztő Egyesület szervezője, a Tejellenőrző Szakosztály alapítója, a tejszövetkezetek szervezője, a brucellózis és a gümőkór elleni védekezés nemzetközileg is elismert képviselője. Tőle származik az „óvári Nagy Tanári Kar” kifejezés, melynek később ő maga is méltó tagja lett. 1909-1919 között az Óvári Gazdasági Akadémia igazgatója. Működése idején épült az Állattudományi Intézetnek ma is helyt adó „B” épület.

Schandl József akadémikus (1885-1973): Oklevelét a magyaróvári Gazdasági Akadémián mezőgazdászként szerezte, majd a budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolán tanult. 1911-1913 között a magyaróvári Gazdasági Akadémia segédtanára, tanársegédje, 1918-1920 között rendes tanára. Kutatásait főleg a juhtenyésztés területén végezte.

Berke Péter (1899-1986). A Keszthelyi Gazdasági Akadémia, majd az Állatorvosi Főiskola elvégzése után került Óvárra, ahol hét évig tevékenykedett. Állattenyésztéstant és takarmányozástant oktatott. Kutatásai a takarmányozási, és a tőgyalakulási, fejhetőségi kérdések tanulmányozására irányultak. Később áthelyezték Keszthelyre, majd az  Állattenyésztési Kutatóintézetbe, onnét ismét Keszthelyre, ahol az Állattenyésztéstani Tanszéket vezette, és egy ciklusban az akadémia igazgatója volt.

Csukás Zoltán akadémikus (1900-1957): A magyaróvári Gazdasági Akadémián, majd az Állatorvosi Főiskolán szerzett oklevelet. 1934-1938 között a magyaróvári Gazdasági Akadémia Állattenyésztési Tanszékének akadémiai rendes tanára. Később a debreceni (pallagi) Gazdasági Akadémia tanszékvezetője, majd a Műegyetem Állatorvosi Osztály professzora. Kiváló szakíró. Munkássága különösen a törzskönyvezés és az ivadékvizsgálat fejlesztésére, valamint a tehenek hasznos élettartamának tanulmányozására irányult.

Szajkó László (1922-1996): Az újraindult Gazdasági Akadémián 1954-ben megalapította az Állattenyésztéstani Tanszéket. Elsősorban a szarvasmarhatenyésztési ismereteket oktatta, és kutatásait is e területen folytatta. Jelentős munkát végzett a gépi fejés bevezetésében, fejlesztésében.  Megalkotta az ún. „Szajkó-féle Uberográf”-ot, amely lehetővé tette a tehenek tejtermelésének tőgynegyedenkénti mérését, a fejhetőség vizsgálatát.

Iváncsics János (1938-2002): Óváron szerzett agrármérnöki oklevelet, Szajkó László professzort követte az Állattenyésztéstani Tanszék, majd az Állattudományi Intézet élén. Elsősorban az általános állattenyésztést és az állatgenetikát oktatta. Kutatásait az "ivarspecifikus bikaondó" kifejlesztése, a szarvasmarha ivararány befolyásolása, valamint a fejhetőség, a tőgymorfológia, a tejminőség tanulmányozása terén végezte. Több ciklusban dékánhelyettes, dékán, majd rövid ideig, váratlan haláláig az egyetem rektora volt. Működése idején épült a Biotechnológiai Oktató és Kutató Központ.

Schmidt János akadémikus (1935-2020): 1960-ban kezdte meg oktatói tevékenységét a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián. 1979-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Három cikluson át a mosonmagyaróvári kar dékánja (1976-1985), majd a Pannon Agrártudományi Egyetem tudományos rektorhelyettese 1985-1988 és 1996-1999 között. Három évig vezette a mosonmagyaróvári kar Állattenyésztési és Takarmányozástani Tanszékét, valamint 14 éven át a Takarmányozástani Tanszék vezetője (1987-2001). A kérődzők energia- és aminosav-ellátásának, a takarmánytartósítási módszereknek, valamint a melléktermékek takarmányozási célú felhasználásának nemzetközileg elismert szakértője.