A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Tanévnyitó Ünnepi Kari Tanácsülésén, 2019. szeptember 6-án Kovácsné Dr. Gaál Katalin professzor emerita asszonyt, az Állattudományi Tanszék munkatársát, kimagasló szakmai és oktatási tevékenységéért Wittmann Antal-díjjal tüntették ki.

Kovácsné Dr. Gaál Katalin 1948. augusztus 28-án született Mosonmagyaróváron. 1970-ben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Karán szerzett okleveles agrármérnöki diplomát. Oktatói tevékenységét 1971-ben kezdte a mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karon, azóta is az intézményben (illetve jogutódjainál: Pannon Agrártudományi Egyetem, Nyugat-magyarországi Egyetem, Széchenyi István Egyetem) dolgozik. 1971-1973 között tudományos továbbképzési ösztöndíjas a Mosonmagyaróvári Kar Állattenyésztési Tanszékén, majd az egyetemi ranglétra minden fokát megjárva, tanársegéd, adjunktus, egyetemi docens, mígnem 2000-ben, az óváron végzett gazdász hölgyek közül elsőként egyetemi tanári (professzori) címet ért el.

1976-ban egyetemi doktori fokozatát a lóbab takarmányozásban betöltött szerepével foglalkozó disszertációjával szerezte meg. 1986-ban mérnöktanári képesítést kapott Gödöllőn. 1995-ben a mezőgazdaságtudomány kandidátusa fokozatot nyerte el a magnézium állati takarmányozásban betöltött szerepének tanulmányozásából készített tudományos munkájával, majd 1999-ben habilitált doktori cím birtokosa lett.

Az oktatásban eltöltött ideje 48 év,. Főbb oktatott tárgyai: a baromfitenyésztés, az ökológiai állattenyésztés, a génmegőrzés, a baromfitermékek előállítása, az agrár-mérnöktanári szakmódszertan, korábban az általános állattenyésztés és a populációgenetika.

A 2006-ban induló hároméves agrármérnök képzés indításakor az Állattenyésztő BSc, valamint az Állattenyésztő MSc szakok kidolgozója, majd 2013-ig szakfelelőse. Részt vállalt a különböző szakirányok, szakképzések kidolgozásában, mint a haltenyésztő szakmérnök, a lótenyésztés és lovassportok szakirány, a ménesgazda felsőfokú szakképzés, a baromfitenyésztő felsőfokú szakképzés.

2002-2013 között a PhD-képzési programban a Wittmann Antal Multidiszciplináris Doktori Iskola jogelődjénél, az Ujhelyi Imre Állattenyésztési Doktori Iskolában „Az állati termék termelés nemesítési és tartástechnológiai vonatkozásai” című program vezetője, öt témavezetettje sikeresen megvédte disszertációját, ketten külföldi állampolgárként. Mintegy 80 sikeresen abszolvált diplomamunka konzulense. Számos doktori szigorlat vizsgáztatója, valamint nyilvános doktori védések elnökeként segítette a tudományos fokozatszerzést. Társintézményeknél hat doktorandusz opponense volt.

Kutatómunkájának főbb állomásai: kezdetben a lóbab takarmányozásban betöltött szerepével foglalkozott, mint az import szójafehérje kiváltásának lehetőségével, majd adaptációs vizsgálatokat végzett tejtermelő állományokban, valamint populációgenetikai elemzéseket eltérő fajta-konstrukciójú szarvasmarháknál. 1979-től magnézium hatásvizsgálatokat folytatott baromfinál, sertésnél és szarvasmarhánál. 1996-tól a sárga magyar tyúk fajtafenntartását és génmegőrzését állami feladatként látja el, és irányítja az ott folyó tenyésztői munkát. Személyének köszönhető 2002-2005 között a korszerű baromfitelep megépülése.

Öt nagy hazai és egy nemzetközi pályázat konzorcium vezetője. A pályázatok főleg a hagyományos háziállatfajták genetikai és gazdasági értékének tudományos feltárását, a régi magyar tyúk génvagyon tenyészállat-forgalmazási valamint termékfejlesztési (hús és tojás) alapjainak kidolgozását, és az ehhez kapcsolódó „szántóföldtől az asztalig” tartó tudatos termék-előállítást szolgálták. Széleskörű nemzetközi együttműködést ölelt fel az „Új szemlélet a jóléti, környezeti és élelmiszer kapcsolatok különböző aspektrusaira vonatkozóan Közép- és Délkelet-Európában az ICT használatával” (WELANIMAL) című pályázat, melyben román, szlovák, görög, török, szerb és magyar szakemberek dolgoztak együtt, és amelynek szintén konzorcium vezetője volt. „Az Állattenyésztő mérnöki alap- és mesterszak, valamint a Takarmányozási és takarmánybiztonsági mérnöki mesterszak főbb szakspecifikus törzstárgyainak tananyag fejlesztése illetve kidolgozása, különös tekintettel az új típusú, lineáris képzési szerkezet komplementaritás elvén alapuló igényének kielégítésére”, pályázatban altémavezető volt.

Tudományos munkája eredményeként mintegy 150 publikációja jelent meg magyar és idegen nyelven. 8 könyvfejezet szerzője. Az 1992-ben közzétett monográfiában (szerk.: Fazekas Tamás, Selmeczi Béla, Stefanovits Pál: A magnézium) a Magnézium szerepe az állatvilágban fejezet szerzője volt; a könyv 1994-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nívódíját. Ugyanebben az évben angolul is kiadták (eds.: T. Fazekas, B. Selmeczi, P. Stefanovits: Magnesium in Biological Systems; Akadémiai Kiadó, 1994). , 2008-ban tagja volt az Állattenyésztéstan BSc tankönyv nívódíjat kapott szerzőcsapatának. Nívódíjas lektora a Baromfi fajtatan című könyvnek.

2013-ig számos tisztséget töltött be, például 1994-2013 között a Veszprémi Akadémiai Bizottság Állattenyésztési és Takarmányozási Munkabizottság titkára, majd elnöke, korábban a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesületének vezetőségi tagja.

Jelenleg a MTA köztestületi, illetve 2008 óta a Magyar Tudományos Akadémia Állatnemesítési, Állattenyésztési, Takarmányozási és Gyepgazdálkodási Bizottságának tagja, DAGENE (Conservation of Endangered Autochthonous Animal Breeds of Danubian Countries) alapító tagja, az Acta Agronomica Óváriensis szerkesztőbizottsági tagja, az Animal Welfare elektronikus újság szerkesztőségének tudományos tanácsadója, és az Állattenyésztés és Takarmányozás folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

1994-től az Állattenyésztési Tanszék tanszékvezető-helyettese, majd 1995-től a Részletes Állattenyésztési Tanszék tanszékvezetője; 1998-tól a Baromfi- és Sertéstenyésztési Tanszék tanszékvezetője, majd emellett 2002-2013-ig az Állattudományi Intézet igazgatója. Aktív közéleti szerepet töltött be az egyetem életében, évekig volt az a Kari és az Egyetemi Tanács választott tisztségviselője.

Tudományos munkájának elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: 1981: Kiváló Munkáért miniszteri elismerés, 1992: Miniszteri Dicséret, 1998: Ujhelyi Imre Díj. 2015-ben a baromfitenyésztésben, különösen a génmegőrzésben kifejtett tevékenységéért Sófalvy Ferenc-díjjal tüntették ki, majd 2017-ben a sárga magyar tyúk génmegőrzési, nemesítési tevékenységéért Miniszteri Dicsérő Oklevelet kapott. 2018-ban Életfa Emlékplakett bronz-fokozat kitüntetésben részesült.

2013-ban, idézve az oklevélben foglaltakat: az iskolateremtő munkájáért, az állattenyésztési kutatásokban elért tudományos eredményeiért, agrármérnök generációk mérnökké válásában végzett munkájáért, életműve elismeréseként professor emerita címmel ruházták fel.

A Wittmann Antal-díj elnyeréséhez Tanszékünk valamennyi dolgozója nevében szívből gratulálunk! A további sikeres munkához és együttműködéshez jó egészséget kívánunk!