Az Állattenyésztési Tanszéket (az Állattudományi Intézet és Állattudományi Tanszék jogelődje) 1954-ben a Mezőgazdasági Akadémia újjászervezése idején Szajkó László hívta életre. Ebben az időben az Állattenyésztési Tanszék keretében folyt az állatbonc- és élettan, állategészségtan, takarmányozástan, tejgazdaságtan, valamint az általános és részletes állattenyésztéstan oktatása. Ennek megfelelően meg kellett teremteni a tanszék tárgyi, valamint személyi feltételeit. A tanszék feladatköre kezdetben nagyon széles spektrumú volt, de ahogy változtak az igények, és egyre nagyobb jelentőséget kapott az állattenyésztési oktatás súlya és a kutatás volumene, fokozatosan kiváltak az interdiszciplinák. Így 1958-ban önállósult az Állatbonc- és Élettani Tanszék, 1971-ben a Tejgazdasági és Mikrobiológiai Tanszék, majd 1987-ben a Takarmányozástani Tanszék.

Az 1980-as évek elején elindított tantervek alapján az agrármérnöki törzsanyag oktatása mellett bevezetésre került az ún. „blokkos oktatás”. Itt lehetőség nyílt az agrármérnöki törzsanyagon felüli speciális állattenyésztési ismeretek elsajátítására. Külön kiemelkedőnek nevezhető, hogy hazai viszonylatban egyedülállóan színvonalas ismeretanyagot nyújtottak az egyes blokkokon belül oktatott tárgyak, melyek között több olyan volt, amit más agrárintézmények kezdetben nem oktattak. Ide tartozott a speciális tananyaggal rendelkező állatgenetika, szaporodásbiológia, prémesállat-tenyésztés, állattenyésztési biotechnológia.

A tanszék tevékenyen kivette részét a posztgraduális képzésből. Szervezője volt az 1970-80-ig érvényben lévő állattenyésztési szakmérnök képzésnek, majd a későbbiekben ugyancsak tanszéki szervezésben folyt a szarvasmarha- és juhtenyésztési szakmérnök képzés. A karon folyó szakmérnök képzések közül rendszeresen részt vállalt a tejipari és a húsipari szakmérnök képzésben a tejtermelés és a hústermelés biológiai alapjainak oktatásával.

2000-ben az Állattudományi Intézet meghirdette nappali tagozatos hallgatói számára az Állattenyésztési szakirányt, 2001/2002. tanévben a Vadgazdálkodási, majd 2002/2003. tanévben a Haltenyésztési szakirányt. 2003-ban sor került a Lótenyésztés, lovassportok szakirány meghirdetésére. 2002-től az Állattudományi Intézet hét intézeti tanszékből állt (Állatélettani és Állategészségtani, Állatgenetikai és Biotechnológiai, Általános állattenyésztés, Baromfi és Sertéstenyésztés, Szarvasmarha és Juhtenyésztés, Takarmányozástani, Lótenyésztés és Lovassportok). 2016. július 1-vel az intézeti tanszékek helyett intézeti tanszékcsoportok működnek, az Állattudományi Intézet új neve Állattudományi Tanszék lett.

AZ ÁLLATTUDOMÁNYI TANSZÉK KUTATÁS-TÖRTÉNETE

Az Állattenyésztési Tanszék indulásától kezdve Szajkó László azon fáradozott, hogy Magyaróvár az országos állattenyésztési kutatásokba szervesen bekapcsolódjon. Hamarosan tagja lett a tudományos kutatások Szarvasmarha-tenyésztési és Baromfitenyésztési Témakollektívájának. Kutató tevékenységét, az akkori követelményeknek megfelelően, főleg tájjellegű kérdésekben folytatta.

Szarvasmarha takarmányozási kérdések közül a Fertő-táj, a Hanság és a Szigetköz ásványianyag ellátottságát, a táj sajátosságából fakadó ásványi anyagok hiányát vizsgálta. Az akkor oly gyakori táplálkozási hiányosság okozta szarvasmarha meddőség okainak feltárására felmérte a környék gazdaságainak takarmányozási körülményeit és a foszfor és kalcium kiegészítés hatását vizsgálta.

1954-től a tanszéki kollégákkal együtt (Beke László, Biszkup Ferenc) részt vett a baromfitenyésztés fejlesztésében, az akkor olyan sürgetően fontos mintafalvak kialakításában, és az ott található elöregedett fajtátlan állományoknak a Főiskola telepének sárga magyar, tífuszmentes állományára való lecserélésében. Ugyanekkor (1952-54) felismerte a baromfi-keresztezések előremutató jelentőségét és azért több fajtával keresztezéseket végzett tojástermelésre és húselőállításra.

Legfőbb kutatási területe azonban a szarvasmarha tenyésztés volt, ami tekinthető Ujhelyi Imre örökségének, hisz a későbbiek folyamán is meghatározta az Állattenyésztési Tanszék fő kutatási irányvonalát a szarvasmarha. Tanszéki munkatársaival (Kósa Lajos, Gnám Károly, Kelemen Lajos) a gépi fejés bevezetésével, annak elterjedésével egyidejűleg genetikai, élettani és műszaki vizsgálatokat folytattak. A vizsgálatok alapján a fejés előkészítésre és a gépi fejés technológiájára dolgoztak ki útmutatást. Szajkó László a tehénállomány gépi fejhetőségének megállapítási módszerét továbbfejlesztette, kidolgozta a tőgynegyedenkénti mérés lehetőségét (Országos Találmányi Hivatal: SA-1230/148.212 sz.), amelyet szabadalomként elfogadtak, ez pedig az UBEROGRÁF volt. Ennek a kutatási területnek folytatásaként szarvasmarha állományok tejtermelésével, minőségi tej előállítással, tőgyalakulással, valamint azok összefüggéseivel foglalkozott és foglalkozik Gulyás László, kiterjesztve ezeket a vizsgálatokat kiskérődzőkre is.  Az egészségi állapot és a tejminőség összefüggéseit vizsgálta doktori értekezésében Pongrácz László.

Iváncsics János oktató munkája úttörő jelleggel az állatgenetika, a szaporodásbiológia és az állattenyésztési biotechnológia tárgyak bevezetésére terjedt ki. Az 1971-ben indított állattenyésztési, a későbbiekben a szarvasmarha- és juhtenyésztési szakmérnök-képzés szervezője és vezetője volt. Példás oktatói tevékenysége mellett nagyon jelentős kutatómunkát is folytatott. Ezek közül a legsúlypontosabbak: a fejésélettani kérdések, az oxitocin tejleadást befolyásoló szerepének vizsgálata, fejéstechnológiai vizsgálatok, populációgenetikai és genetikai marker-kutatások, a tejtermeléssel, tejminőséggel összefüggő vizsgálatok. Kiemelt kutatási feladatként foglalkozott a szarvasmarha tejtermelési teljesítményvizsgálatok fejlesztésével, és az exportorientált tejtermelés kazeinfehérje faktorainak nemesítési lehetőségeivel.

Hazánkban elsőként foglalkozott és ért el hasznosítható eredményeket a szarvasmarha ivarszabályozásában és a tehéntej kazein típusainak vizsgálatában.

Magyaróváron hagyományos, immár 75 éves feladat a sárga magyar tyúk génmegőrzése és a fajtával kapcsolatos kutatások megvalósítása (Biszkup Ferenc, Beke László, Dorogi Imréné, Schmidt János, Iváncsics János, Orbán Józsefné, akik hosszabb-rövidebb ideig a fajtafenntartást végezték). 1995 óta ezt a feladatot Kovácsné Gaál Katalin látja el. Az óvári sárga magyar állomány hematológiai paramétereinek vizsgálatával foglalkozott Vitinger Emőke, a sárga magyar anyai vonalra alapozott húshibrid kakasokkal történő keresztezések pedig a gyakorlat számára is biztató eredményeket hoztak Konrád Szilárd munkája során. Az elmúlt években a sárga magyar tyúknál végzett prolaktin-polimorfizmus vizsgálatok kimutatták, hogy jelen van a PRL-poliformizmus (I, D), amit más őshonos fajtákban is kimutattak.  Az eredmények értékelése során megerősítést nyert az a feltevés, miszerint az inzerció populáción belüli aránya összefüggésben van a fajtára jellemző tojástermelés alakulásával (Bali Papp Ágnes, Tempfli Károly). Két évtizedig folytak magnézium hatásvizsgálatok a tanszéken, ahol a magnéziumnak a kanspermium motilitást, a tejtermelést, a malacnevelő képességet, a tojástermelő képességet, és a keltethetőséget befolyásoló hatását vizsgálták (Kovácsné Gaál Katalin, Sáfár Orsolya).

Gyepre alapozott állattenyésztési kutatásokat végeztek a gyepgazdálkodással és a klímaváltozással kapcsolatos stratégiai javaslatok kidolgozása érdekében Szabó Ferenc vezetésével Tempfli Károly és Gulyás László, és kármérséklő technológiai ajánlásokat tettek szarvasmarhával és juhval történő hasznosításra.

Az egyik legjelentősebb kettőshasznú juhfajta, a Franciaországból származó lacaune, hazai törzstenyészeteinek termelési adatait elemezte Németh Attila, Gulyás László, Gergátz Elemér. A vizsgált paraméterek alapján megállapítható, hogy a fajta szaporasága, tejtermelése és hústermelő-képessége jó alapot ad a változó piac igényeinek kielégítéséhez. Magyarországon. A lacaune állománynál vizsgálták a surlókor rezisztencia priongenotípus gyakoriságát, és a  PrP gén eltérő genotípusai közti összefüggések elemzése után elmondható, hogy az ARR allél gyakoriságának növelése nem járt együtt a termelési mutatók romlásával.

Az állattenyésztésben megváltozott prioritások előtérbe hozták az alapkutatásnak számító genetikai törekvéseket, egyértelmű, hogy a jövő állattenyésztése ezek nélkül a kutatási eredmények nélkül nem lehet előremutató. Ezeknek a feladatoknak a megoldásán munkálkodott Bali Papp Ágnes, és kutatócsoportja: Tempfli Károly, Szalai Klaudia, Lencsés-Varga Erika.   

Az őshonos mangalica sertésfajta egyedi fenotípusának köszönhetően kiváló lehetőséget biztosít a zsíranyagcserében jelentős gének értékelésére. Vizsgálataikban a zsírsavkötő fehérje (A-FABP), a zsírsav szintáz (FASN), a leptin (LEP) és a perilipin 2 (PLIN2) gének expresszióját elemezték fajtatiszta és duroc-kal keresztezett mangalica, magyar nagyfehér, és pietrain×duroc sertések zsír- és izomszövetében. A genetikai meghatározások alapján lehetőség nyílik arra, hogy különböző gazdasági állatfajokban olyan takarmánykeveréket állítsanak össze, ami által a különböző állatfajok (sertés, szarvasmarha, baromfi), genetikailag determinált fehérje és zsírbeépítő képességét úgy alakítsuk, hogy az a humántáplálkozásnak legjobban megfelelő húsminőséget biztosítsa (Bali Papp Ágnes, Tempfli Károly)

Ez a kutatócsoport vizsgálta az őshonos sárga magyar tyúkok  és Ross 308 brojlerek  inzulinszerű növekedési faktor 1  génben levő és az IGF-kötő fehérje 2 nem-szinonim egypontos nukleotid polimorfizmusát. Egy másik vizsgálati szempontot képezett a baromfiállományok hősokk, vagy stressz fehérje génjeinek vizsgálata, mint a klímaváltozás káros hatásainak tenyésztéssel történő kivédésének lehetősége. Új, kevésbé agresszív tojóhibridek esetében pedig a viselkedéssel kapcsolatos kandidáns gének vizsgálatát tervezik. Emellett másik kutatási terület az eltérő korú sertések vizsgálata az emésztőrendszer humán hasonlósága miatt abból a célból, hogy bélsár minták felhasználásával a DNS-izolálást követően új információt nyerjenek a folyamatosan változó mikrobiom életkorhoz, fajtához és tartástechnológiához köthető jellegzetességeiről, ami esetlegesen a humán gyógyászatban is modellként szolgálhat.

A halászati kutatások Szathmári László nevéhez fűződnek, vezetésével a szaporítással, ivadékneveléssel, húsminőséggel kapcsolatban elsősorban fehér busával, afrikai harcsával és fogassüllővel folytak a gyakorlatnak is átadható, hasznos eredményeket hozó vizsgálatok.

Egri Borisz a gímszarvasok és őzek fascioloidosisának előfordulási gyakoriságát vizsgálta és egyben annak terápiás lehetőségét kutatja Magyarországon, valamint a lovak gyakoribb endo- és ektoparazitózisai tartoznak kutatási területéhez.

Az elmúlt években az Állattudományi Tanszék oktató és kutató bázisa mind személyi, mind területi tekintetben jelentősen kibővült, ami lehetővé teszi a kutatási területek kiszélesítését, hisz a csatlakozó kollégák jelentős kutatási előélettel rendelkeznek, és jelenleg is aktívan művelik szakterületüket.

Tossenberger János kutatómunkája előzményeit szintén a Kaposvári Egyetem keretén belül végezte. Kutatómunkája során elsősorban a gazdasági haszonállatok táplálóanyag ellátásával foglalkozik, hangsúlyozottan: a sertés és a baromfi energia-, aminosav- és ásványi anyag ellátásának különböző kérdéseivel. Kezdeményezője és a kidolgozását irányító szakmai kollégium vezetője volt a Dél-dunántúli Regionális Sertésprogramnak, amely az Országos Sertésprogramba integrálva sertéságazat fejlesztését volt hivatott szolgálni. Szakmai pályája során a konvencionális kutatási feladatok ellátása mellett különösen fontosnak tartja a gazdasági vállalkozásokkal való hatékony együttműködést és a kutatásfejlesztési munkát. Mosonmagyaróváron ezideig két kutatásfejlesztési program kidolgozásában vett részt. Ezen projektek elsősorban a baromfi ágazat fejlesztéséhez (Prémium minőségű baromfihús előállítására alkalmas, alacsony környezetterhelés mellett termelő Bábolna-Multicolor (BMC) húshibrid előállítása) illetve az egészségiparhoz (Új módszertanon alapuló vakcinagyártásra optimalizált embrionált tyúktojások (VacOvo) előállítása speciális genetikai hátterű tenyész-állományokkal) kapcsolódnak.

Matics Zsolt 2024-től a Tanszék oktatója, kutatója. Személyében egy régi kutatási terület éled fel, hisz Szajkó László kiemelten foglalkozott a prémes-állat tenyésztéssel, oktatással (Nutriatenyésztési jegyzet). Matics Zsolt korábbi kutatási területei: különböző tartátechnológiai megoldások összehasonlító vizsgálatai a termelés, a vágási értékmérők, a húsminőség és a nyulak viselkedése és jólléte szempontjából, hazai házinyúlfajták nemesítése, különböző szaporítási ritmusok, biostimulációs módszerek és szoptatási módok hatása az anyanyulak termelésére, eltérő összetételű takarmányok hatása a hízónyulak termelésére és vágási tulajdonságaira, takarmánykorlátozás hatásának vizsgálata hízónyulakon, a magas környezeti hőmérséklet nyulak termelésére és jóllétére gyakorolt hatásának vizsgálata.

Jelenlegi kutatási területei: a nyulak Eimeria oociszta fertőzöttségének átfogó vizsgálatai, hízónyulak alternatív tartási rendszereinek vizsgálata, az aminosav és ásványi anyag takarmány-kiegészítés hatása a hízónyulak termelésére és a nyúlhús fizikokémiai, humán élettani és organoleptikus tulajdonságaira.

Tőzsér János 2023 májusától tagja a tanszéki kollektívának. Fő kutatási területei: küllemi bírálat fejlesztése, tenyészérték becslése, andrológiai paraméterek értékelése húsmarha tenyészbikáknál, zsírsejtek morfometria alkalmazása Magyarországon, teljesítményvizsgálatok fejlesztése, temperamentum vizsgálatok, szívfrekvencia variabilitás mérése szarvasmarháknál, csülökszaru keménységének in vivo mérése tejelő szarvasmarháknál, in vivo ultrahangos mérések a vágóérték értékelésére.

2022-ben csatlakozott az Állattudományi Tanszék oktató és kutató munkájához a Kaposvári Egyetem Állattudományi Tanszékéről Húth Balázs, a tanszék jelenlegi vezetője. A Magyartarka Tenyésztők Egyesületének tenyésztésvezetőjeként közel másfél évtizedig irányította és koordinálta a magyartarka tenyésztését, munkaköréből adódóan a fajta tenyésztési programjának korszerűsítésével majd pedig a tenyészértékbecslési és a küllemi bírálati rendszer közös európai szintű fejlesztésével foglalkozott. Munkája eredményeként kiszélesedett a fajta szelekciós rendszere a fitnesz tulajdonságok tenyészértékével. Szakterülete a szarvasmarha-tenyésztés, precíziós állattenyésztés, szaporodásbiológia. Agrárágazati szakmai kapcsolatainak, kiváló együttműködő és szervező képességének köszönhetően munkatársaival számos kutatás-fejlesztési projektet nyertek el és valósítottak meg, amelynek köszönhetően az egykori Kaposvári Egyetem kérődző oktatási és kutatási infrastruktúrája a mai kor és az ágazat által elvárt szakmai színvonalára fejlődött. A fejési robottechnika egyik elismert szaktekintélye Magyarországon, és szarvasmarha tenyésztési kutatásai a tanszék régi hagyományait frissítik fel, és a 21. század ezirányú igényeit szolgálják.  A Precíziós Állattenyésztési és Takarmányozási szakmérnök képzés elindítója és szakfelelőse. Ebben a képzésben az első évfolyam 2024-ben sikeresen diplomát szerzett.

 Összeállította:  Kovácsné Prof. Dr. Gaál Katalin, professzor emerita

A Takarmányozástani Tanszék története

A Takarmányozástani Tanszék gyökerei 1979-ig nyúlnak vissza, amikor az Állattenyésztési Tanszéken belül létrejött a Takarmányozási Csoport. A tanszék önálló szervezeti egységként 1987-ben alakult meg, Állattenyésztési és Takarmányozási Intézet Takarmányozástani Tanszék néven, dr. Schmidt János, akkori tudományos rektorhelyettes – későbbi akadémikus – vezetésével. Az alapító munkatársak között szerepelt dr. Sipőcz József egyetemi adjunktus, B. Kissné dr. Kelemen Gertrúd tudományos munkatárs, Kaszás István tudományos segédmunkatárs, valamint Vitinger Emőke tanszéki mérnök.

1988-ban a tanszékhez csatlakozott dr. Szigeti Gábor tudományos főmunkatársként, míg dr. Barócsai György címzetes egyetemi docensként segítette az oktatási tevékenységet. Vitinger Emőke ekkor az Állatélettani és Állategészségtani Tanszékre került át.

1989-ben Kaszás István doktori fokozatot szerzett, és tudományos munkatársként folytatta munkáját. Ugyanebben az évben dr. Barócsai György címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott. Cenkvári Éva tanszéki mérnökként 1990-ben csatlakozott az egységhez.

1991-től dr. Baintner Ferenc egyetemi tanárként erősítette a tanszék tudományos profilját. Ebben az évben dr. Marczali István és dr. Demeter János címzetes egyetemi docensi kinevezést kaptak. Dr. Szigeti Gábor távozott az intézménytől, és az Állatorvostudományi Egyetem Központi Laboratóriumában folytatta pályafutását.

1992-ben dr. Cenkvári Éva tudományos munkatársként, dr. Marczali István pedig címzetes egyetemi tanárként tevékenykedett.

1993-ban dr. Baintner Ferenc a földművelésügyi miniszter megbízásából Brüsszelben, a Magyarország EU-misszióján kezdte meg munkáját, mint az első mezőgazdasági attasé.

1994-ben megszűnt az Állattenyésztési és Takarmányozási Intézet, ezt követően a Takarmányozástani Tanszék önálló szervezeti egységként folytatta működését.

1996-ban B. Kissné dr. Kelemen Gertrúd és dr. Cenkvári Éva tudományos főmunkatársi kinevezést kaptak. 1998-ban dr. Kaszás István távozott az intézménytől. 2000-től a tanszék vezetését B. Kissné dr. Kelemen Gertrúd egyetemi docens vette át. Ugyanebben az évben Juhász Anita és Tóth Tamás tanszéki mérnökként csatlakoztak a tanszékhez, míg dr. Cenkvári Éva a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán folytatta tudományos munkáját. 2001-től Juhász Anita tudományos segédmunkatársként dolgozott tovább, majd 2002 és 2005 között Ribács Attila tanszéki mérnökként erősítette a tanszék munkáját. 2005-ben a Takarmányozástani Tanszék az Állattudományi Intézetbe integrálódott. Ebben az évben B. Kissné dr. Kelemen Gertrúd, több mint három évtizedes oktatói és kutatói munka után, nyugdíjba vonult.

A tanszék vezetésére dr. Tóth Tamást nevezték ki, aki 2006-tól egyetemi adjunktusként, majd 2008 és 2015 között egyetemi docensként irányította a szervezeti egységet. 2006-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Sipőcz József egyetemi adjunktus. Ugyanebben az időszakban Beke Károly egy évig tanszéki mérnökként dolgozott a tanszéken, míg dr. Juhász Anita 2007-től más intézményben folytatta pályafutását. Dr. Zsédely Eszter 2008-ban csatlakozott az egységhez intézeti mérnökként, 2012-től tanársegédként, 2014-től pedig adjunktusként vett részt az oktatási és kutatási tevékenységben. 2010-ben Németh Valéria, korábbi laborvezető, intézeti mérnökként folytatta munkáját a tanszéken 2015-ig.

2016. január 1-jétől a tanszék a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának Állattudományi Tanszékébe integrálódva folytatta működését, ezzel új fejezetet nyitva hosszú és értékes szakmai múltjában.

Dr. Zsédely Eszter a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar egyetemi docense, 2019. augusztus 1-től a kar oktatási dékánhelyettese. Fő kutatási területe a gazdasági állatok takarmányozása, aminek keretében részletesen foglalkozott az állati eredetű élelmiszerek omega-3 zsírsavtartalmának növelésével. De a tanszéki kutatások során részt vett tömegtakarmányok erjesztésével foglalkozó kísérletekben is vagy bendővédett termékek tesztelésében, illetve számos baromfi takarmányozási témában is dolgozott. Az utóbbi időben a selyemhernyó takarmányozási célú hasznosításával kapcsolatban közreműködött nemzetközi projektben.

Bana Bernadett a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar egyetemi tanársegédje, 2022. július 01-én csatlakozott a tanszékhez. Kutatási területe a gazdasági haszonállatok takarmányozása, ezen belül a kérődzők takarmányozása. Tudományos munkája kiterjed a rovartenyésztésre, és rovartenyésztés során keletkező melléktermékek ipari és mezőgazdasági alkalmazására.

Dr. Tóth Tamás, a Széchenyi István Egyetem kutatóprofesszora, 2023. augusztus 1-től az Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar dékánja. Fő szakterülete a gazdasági haszonállatok takarmányozása, az egészségvédő hatású élelmiszerek előállítása, valamint a korrelatív vizsgálati metodikák alkalmazása a takarmányozásban és az élelmiszeriparban. Kutatási tevékenysége az alábbi kiemelt témakörökre terjed ki: bendővédett (bypass) és retardált hatású takarmánykiegészítők fejlesztése kérődző állatok számára; ipari melléktermékek (pl. melasz, glicerin, repcedara, napraforgódara, almadara, sörélesztő) takarmányozási értékének vizsgálata; állati eredetű élelmiszerek (tej, tojás, hús) táplálóanyag-tartalmának és zsírsavprofiljának javítása; precíziós állattartási és takarmányozási rendszerek alkalmazása, különösen sertés és tejelő tehén esetében; korrelatív analitikai módszerek (pl. NIRS, elektronikus orr – e-orr) használata a takarmány- és élelmiszerminőség értékelésében.

Összeállította: Szabó Zsolt ÓGSZ titkár és Dr. Tóth Tamás dékán, kutatóprofesszor